Térképidő: 6 h, mi időnk: 9 h 20 min. (ebből 2 h esőszünet). Szint: 600 m, Táv: 18 km

Kellemes meglepetés

Reggel már nyolckor úton vagyunk. Enyhe emelkedőn rövidesen egy útelágazáshoz érünk (zöld jel, fedett pihenő). A jelzés letér az erdőgazdasági útról, és ismét emelkedni kezd. A híres Három kereszt nyeregnél találkozunk először túrázókkal (sedlo Tri kríže, 1182 m). Bár a név három keresztre utal, valójában egy kb. 6-7 méter magas, eredetileg 19. századi szép hármas kereszt állt itt. A mostani már sajnos nem az eredeti, azt két éve elégették, a jelenlegit azután állították társadalmi összefogással. Aznap először látni Besztercebányát és a gerinc alatt fekvő falvakat. Egy rövid kitérőt teszünk a kék jelzésen, vizet veszünk (chata Hostinec, forrás, pihenőpadok).  A gerincre a sárga úton térünk vissza, útközben már látni a Skalkán a tévétornyot. A gerinc szerintem legszebb szakasza a Velestúr (1254 m - kilátás nincs) utáni két kilométer. Mire átballagunk a Zlatá studňán lévő pihenőhelyre (1265 m), elérkezik az ebéd ideje. Közben felbukkan két hegyi kerékpáros is. Az egyikük meglehetősen pocakos, de látszólag ezzel mit sem törődve némi szuszogás után tekernek tovább a gerincen Zólyom irányába.

A következő pihenőt a tévétorony alatti padokon töltjük. A kilátást csak a közelgő viharfelhők sötétsége árnyékolja be. Gyorsan tovább indulunk, elkezd csepegni, de annyira nem esik a fák takarásában, hogy érdemes legyen megállni. Mire a sziklataréjok között elérjük az alagutat (Tunel, 1150 m), eláll. Az alagút a gerinc alatt vezet, a régi időkben ezüstöt és rezet szállítottak erre Besztercebányából a körmöcbányai pénzverdébe. Az alagút után következik a nap egyetlen említésre méltó emelkedője, de ez is rövid. A Vyhnatován (1282 m) drámai kép fogad. Látni, ahogy a völgyben eltűnik minden az esőfelhőben. Megint hatalmas szerencsénk van, a felhők csak a gerinctől keletre szabadulnak meg feleslegessé vált terhüktől. Sötét ereszkedés (sűrű bokrok) után a Kordéházai-nyeregben (Kordické sedlo, 1117 m) elérjük úti célunkat. Gondolkodóba esünk, hogy hol aludjunk. A falu ugyan csak 1 km-re, de 250 méter szinttel lejjebb van. Vízre és az élelmiszer készleteink feltöltésére viszont felettébb szükségünk van. Végül Ági a nyeregben marad, én meg hagyom magam elcsábítani az egyik fán lévő jelzéssel (Voda 388 m), és igencsak kellemes meglepetésemben lesz részem. A mezei út mellett egy faházra akadok, amely nem elég, hogy nyitva áll, de tiszta és bárki alhat benne. 100 méterrel arrébb a vizet is megtalálom. A ház az erdészet tulajdona, de a besztercebányai rover cserkészek gondozzák, tartják rendben. A falon lóg a szerződés és az illemszabályok, mely szerint bárki ingyen megszállhat. Így ismét elmarad a sátorállítás, csak tudnám, hogy akkor minek cipelemJ. Még korán van, így a falut is megjárjuk. A fekvése fantasztikus (Kordíky, 849 m), és a kocsmáros kinyitja a boltot a kedvünkért. Az emelkedő felfelé tényleg nem semmi, de a kiírtnál jóval hamarább felérünk. A romantikus naplemente és a vacsora után már csak a megérdemelt alvás marad. Pontosabban maradna az alvás, de egy kisegér folyton motoszkál. Ő lehet a ház egyetlen állandó lakója.

szöveg, fotók: hegyimanó 2004.december 

aktualizálva 2006.november